Képzeld el, hogy kiteszel egy posztot kedvenc közösségi oldaladra, másnap pedig már nem férsz hozzá a bankszámlán tárolt pénzedhez, vagy megtagadják a jegyvásárlást a távolsági gyorsvonatra, de nem csak neked, hanem a rokonságod számára is. Ez a helyzet nem egy jelenet a szolgálólány meséjéből, hanem egyre inkább a valóság Kína 1,4 milliárd főt számláló lakossága számára, néhány tízmilliós nagyvárosban már bevezették a "rendes" állampolgárokat jutalmazó, a "rosszakat" pedig büntető társadalmi kreditrendszert, és 2020-tól mindenkire kiterjesztik. A kínai online szférára jellemző, hogy a nagy tűzfalnak nevezett cenzorrendszer megakadályozza, hogy a kínaiak megbízható információkhoz jussanak a külvilágból, a Google, és a legtöbb külföldi weboldal tiltott. Következő lépésként 2020 márciusától előírják az internetszolgáltatóknak, hogy csak pozitív hangvételű híreket szabad megjeleníteniük, ezen kívül a szolgáltatók az államnak tetsző tartalmakat előrébb sorolják, míg a rossznak, illetve nemzetbiztonsági kockázatnak minősített bejegyzéseket eltüntetik.

A Kínában engedélyezett közösségi hálózatok teljes hozzáférést biztosítanak az állambiztonsági szerveknek a felhasználók adataihoz, így ha valaki az állampárt számára kínos gondolatot próbál közölni az interneten, az sokszor már meg sem érkezik a címzettekhez, a feladó pedig hamarosan számíthat a rendőrség látogatására. Az cenzúrázást és megfigyelést százezres állami apparátus működteti, de a mesterséges intelligencia rohamléptű fejlesztésével egyre több feladat hárul az algoritmusokra. A társadalom kontrollálásának egyes feladatait az állam a cégekre bízza, pl. az Alibaba online áruház pontozza felhasználóit, a gyűjtött adatokból az illető személyiségének elemzését készítik el, természetesen az Alibaba csak úgy működhet Kínában, ha adatai az állambiztonság rendelkezésére állnak.

Nem csak az online aktivitást figyelik, a köztéri mindent látó kamerák száma átlépte a 300 milliót, a mesterséges intelligenciának, az arcfelismerésnek köszönhetően az állam hamarosan gyakorlatilag minden polgára hollétéről, viselkedéséről azonnali információval fog rendelkezni. Az állampolgároknál lévő mobiltelefonokon olyan alkalmazások működnek már most is, amelyek a hatalmat tudósítják folyamatosan hollétükről és tevékenységükről. 1-2 éven belül összekötik az összes létező kormányzati adatbázist az országban, még néha hibázik a rendszer, de nemsokára gyakorlatilag bárkit bárhol azonosítani tudnak.

Akit sokszor kapnak szabálytalanságon, annak automatikusan csökkentik az úgynevezett „társadalmi megbízhatósági” pontszámát, amely a fennálló rendre veszélyesnek tekintett renitensek értékelését szolgálja. Az arcfelismerés, a nyomonkövetés, a személyes adatokkal és internetes viselkedéssel összekapcsolva adja a társadalmi pontrendszer hátterét, a pontszámot még az is befolyásolja, hogy mit tesz a bevásárlókosarába.

Mi alapján dől el, hogy ki tekinthető rendes állampolgárnak, és ki rossznak? Az értéket bármi leronthatja, elég egy nem kellően tisztelettudó internetes megjegyzés Hszi elnökről. A rendszer propagálói azzal dicsekszenek, hogy a „megbízható” emberek szabadon kalandozhatnak, a hitelüket vesztett emberek egy lépést se tehetnek. Az emberek követését lehetővé tevő technológia gyakorlati alkalmazása valójában lehetővé teszi egy nép tökéletes elnyomását, egy digitális diktatúra, amely egyre több elemében megvalósítja Orwell rémálmát.

Mire számíthat Kínában egy szabadságszerető, és emberi jogokban hívő polgár? Hogyan működik az elnyomó apparátus? Milyen kihívásokat jelent ez a világ egészére nézve?

A gazdasági csoda, és ami mögötte van

A nem éppen tiszta környezetéről híres államban a munkakörülmények erősen alá vannak rendelve a tulajdonosok profitérdekeinek. Kína gazdasági fellendülésében meghatározó szerepet játszik az, hogy piacvezetők lettek az elektronikus eszközök gyártásában az olcsó előállítási árak révén: a világ kameráinak 90 százaléka, a mobiltelefonok 50, a számítógépek 90 százaléka itt készül. Hogy miért lehet ennyire olcsó? A falvakból a nagyvárosokba vágyó fiatalok kellően naivok és szegények ahhoz, hogy nevetséges órabérért hajlandók legyenek lehetetlen körülmények között dolgozni, gyakran rákkeltő anyagokkal, védőeszközök nélkül. Előfordulnak olyan esetek, hogy fiatal dolgozók betegednek meg pár hónap alatt a gyárakban, és halnak meg pár éven belül.

Persze van ahol költenek bizonyos védőfelszerelésre, az egyik kinai Flextronics gyár fala mellett például hálót feszítettek ki a tetőről leugró öngyilkosok miatt.

A jogállamiságot hírből sem nagyon ismerő világban egy kínai munkás, ha például benzolmérgezést kapott a munkahelyén, szinte semmilyen jogi lehetősége nincs az érdekvédelemre, főleg ha a gyár tagad, és jól fizetett jogi képviselőivel védi magát.  Ugyanez a helyzet, ha valaki személyes egészségi, gazdasági vagy jogi sérelmet szenved a hatalom valamelyik birtokosától. Tehát mit tehet egy sérelmet szenvedett egyszerű polgár egy ilyen szigorúan hierarchizált államban?

Az egyik amit tehet, az a kitartó jogi küzdelem, és a civil összefogás. Mindig is voltak olyan ügyvédek, akik felvállalták az emberi jogok képviseletét az agresszív terrorállammal szemben, de sajnos az ilyen jellegű tevékenységükért súlyos árat fizettek.

Ilyen például Gao Zhisheng, az egyik legismertebb emberi jogi ügyvéd Kínában. A hatóságok többször erőszakkal eltüntették, megkínozták, jogellenesen bebörtönözték, mert munkája során védelmébe vett jogvédőket és más politikailag kényes ügyekben is képviselt embereket. Az állandó zaklatások miatt (többek között befagyasztották a család bankszámláját és nem engedték a gyerekeket iskolába járni) a családja 2009 márciusában elmenekült az országból. Zhishengről 2017 óta nem hallani, elképzelhető, hogy belehalt a kínzásokba.

Egy másik példa Liu Hu oknyomozó újságíró, aki magas körök korrupciós és illegális prostitúciós ügyét megszellőztetve azt vette észre, hogy kizárták a közösségből. A társadalmi pontrendszerben az eladósodott emberekkel egy megítélés alá sorolva tisztességtelennek minősitették, letiltották a távolsági utazásait és az összes közösségi oldalának elérését, elvesztette kétmillió követőjét, nem teheti közzé a cikkeit, indoklás nélkül fogságban tartották, azzal fenyegették: ismerje be hogy a védett urakra nézve terhelő bizonyitékai rágalmazások, működjön együtt, különben elveszíti a munkáját, sőt a feleségét és a gyerekeit is.

A tiltakozásra egy másik lehetőség a tüntetés, ami szintén nem egy életbiztositás, a Tienanmen-téri vérengzés szelleme még mindig kísért. Kanton tartomány egyik városában zavargások robbantak ki, százak tiltakoztak egy nagy krematórium tervezett építése ellen. A karhatalom nagy erőket mozgósított az elégedetlenkedők leverésére, a tüntetők ellen gázt is bevetettek, de kövekkel is dobálták, és botokkal is verték a tiltakozókat.

A karhatalom elterjedt módszere, hogy felbérelt maszkos ellentüntetőket vet be a tüntetők ellen, akik botokkal és kövekkel esnek a tüntetőknek és miattuk szabadul el az erőszak, innentől a tüntetők elleni erőszakos rendőrségi beavatkozás indokolttá válik.

Sokszor a lázadó csoportokat még azelőtt csendben likvidálják, hogy tüntetésre kerülne a sor. Az erős cenzúra ellenére néha kiszivárog némi bizonyíték, a Kasgár-perfektúrában történt leszámolásról például videók készültek, de amikor a hatóságok beszámolóira kell hagyatkozni, akkor természetesen az állami beavatkozás mindig legitim, itt is “terroristákkal” végeztek, és dózerrel tüntették el a bizonyítékot és a holttesteket.

A kínai börtönökben raboskodók nagy része nem bűnöző, csak éppen útban volt a rendszernek, Peter Humphrey brit újságíró például két évet töltött egy sanghaji börtönben a feleségével együtt, mert vállalati csalások feltárásán dolgozott. A börtönökben a rabokkal gyakran kényszermunkákat végeztetnek, az így előállított filléres termékek gyakran nyugati multik polcain kötnek ki.

Aki Kínában a médiában dolgozik, két választása van. Vagy a hazug propagandát birkaként közvetíti és békén hagyják, vagy a valóságról ír, és a rendszer azonnal el is tünteti. A kínai médiaiparból mára szinte eltűntek az oknyomozó riportokat készítő újságírók, ez lett az egyik legveszedelmesebb hivatás. A világban évente közel 400 újságírót börtönöznek be, amelynek harmadáért Kína felelős, az ujgur konfliktus miatt jelentősen emelkedett ez a szám.

Gazdasági befolyás, ipari kémkedés, nagyhatalmi ambíciók, és a totalitárius modell exportálása

A gazdasági és politikai befolyás növelésének elterjedt módszere, hogy Kína adósságcsapdákba vezeti azokat a feltörekvő országokat ahol beruház. Sok esetben komoly költségvetési gondokkal küszködő államokat „beszélnek rá” költséges fejlesztések kivitelezésére, a projektekhez szükséges forrásokat pedig kínai intézmények hitelezik meg olyan hitelkonstrukcióban, amellyel végletes gazdasági függőséget alakítanak ki. Az említett rábeszélés annyit jelent, hogy lefizetik az adott ország korrupt vezetőit, hogy azok a nemzeti érdekekkel ellentétes beruházásokat engedjenek kínai cégeknek megvalósítani, de ezeket a lakosságnak természetesen minden esetben nemzeti érdekként tálalják. Ha az érintett országok nem tudnak fizetni, Kína alternatív törlesztési módokat vár el tőlük: az ázsiai Sri Lankában például 99 évre „bérbe vettek” egy kikötőt adósságtörlesztés gyanánt.

Tádzsikisztánban adósság fejében már két aranybányát lefoglaltak kínai cégek. Vanuatu szigetén az adósság fejében engedniük kellett, hogy Kína katonai bázist építsen, kikötőt szerezzen. Ugyanígy katonai bázis lett az afrikai Dzsibuti vissza nem fizetett hiteleiből. Ugandában a kínaiak egy 51 kilométeres autópályát építettek a fővárostól a reptérig, többszörösen túlárazva, ami kong az ürességtől, mivel alig van valaki az országban akinek lenne pénze repülni.

A balkáni országokban erőműépítési és felújítási munkák zajlanak kínai kölcsönből kínai cégek kivitelezésében, a színvonalat jól jelzi a szerb kostolaci erőműnél a kínai Eximbank kölcsönéből megvalósult környezetvédelmi beruházás, a blokkok kén-dioxid-kibocsátása a 85-95 százalékos elvárt csökkenés helyett a mérések alapján 11 százalékra sikerült.

Ehhez hasonló projekt Magyarországon a soha meg nem térülő Budapest-Belgrád vasútvonal, kizárólag kínai érdekből és kínai hitelből, a nemzeti gázszerelők és kőbánya tulajdonosok kivitelezésében.

Miközben a kínai tőke ömlik Európába és más kontinensekre, addig Peking igyekszik maximálisan kizárni a külföldi cégeket saját piacáról. Az államapparátus szigorú kontrollja miatt a kínai cégek nem klasszikus piaci cégek, konkrét titkosszolgálati együttműködési követelményeket támaszt velük szemben az állam. Egyes cégeket a világpiaci részesedésen túl geopolitikai célokra használnak, és titkolt állami támogatásokkal teszik versenyképessé.

A HUAWEI távközlési cég (melyet a kínai néphadsereg egyik tisztje alapított) komoly megbízásokhoz jutott a rivális országok nemzetbiztonsági szempontból is különösen kényes távközlési hálózatainak kiépítésében. Belátható mekkora veszélye lehet, ha az ipari titkok ellopásában és pl autóformatervek gátlástalan másolásában eddig is jeleskedő ország által telepitett távközlési eszközökön halad át egy ország teljes digitális adatforgalma. 2019. Októberben az EU egy jelentése is figyelmeztetett arra, hogy egy ellenséges ország 5G szolgáltatója károkat okozhat önkormányzatok elleni kibertámadásokkal.

A terjeszkedésben a mesterségesen olcsó árak mellett konkrét fenyegetési nyomásgyakorlást is bevetnek. A kínai nagykövet megfenyegette a Feröer-szigetek miniszterelnökét, ha a Feröer-szigetek az 5G-hálózat kiépítésére nem a kínai HUAWEI-t bízza meg, akkor a sziget lemondhat a szabadkereskedelmi egyezményről Kínával.

Kína lassan meghódítja Afrikát is, 10 ezer kínai cég működik Afrikában, már a teljes kontinens ipari termelés 12%-a tőlük származik. Rengeteg fémbányát felvásároltak, sok gyárat és összeszerelő üzemet építettek, ipari parkokat, hoteleket, bevásárlóközpontokat építenek, nagyszabású infrastruktúra fejlesztésbe szálltak be, a legtöbb jelenleg zajló útépítési, vasútépítési, kikötőépítési projektet Kína finanszírozza és kivitelezi a kontinensen.

Sok esetben nemcsak kínai intézményeknél kell eladósodniuk az afrikai országoknak, hanem kínai eszközöket, nyersanyagokat kell, hogy vegyenek kínai cégektől, és kínai munkásokat kell, hogy foglalkoztassanak, így az országok elesnek a lehetőségtől, hogy helyi közösségeket emeljenek ki a szegénységből munkahelyek teremtésével.

A kínaiak afrikai terjeszkedése során nőtt a védett növények/állatok illegális exportja, megnövekedett az orvvadászat a kínai kereslet miatt, és a kínai ipari beruházások kapcsán a környezetvédelmi szempontok érvényesítése sem biztosított, látva az anyaország ipari tevékenységeinek környezetvédelmi körülményeit. Ebben a vonatkozásban mondjuk semmivel nem különbözik a korábbi gyarmatosítóktól.

Kína Afrikában hozta létre első tengerentúli katonai bázisát is. A kínai katonák egyszerre védhetik meg az instabil régiókban történő beruházásaikat a terroristáktól, gerilláktól, de eszközök arra is, hogy a KKP akaratát rákényszerítsék az országra. Egyes országokban, pl. Tanzániában helyi milíciák kiképzésében is részt vesznek kínai katonák, a kínai vezetés általuk kiképzett és felfegyverzett helyi milíciák segítségével is érvényesíti geopolitikai érdekeit.

2009 és 2018 között a világban Kína növelte leginkább a katonai kiadásait, 83%-kal, Peking éves katonai költségvetése napjainkra elérte a 175 milliárd dollárt, csak az elmúlt 5 évben 80 hadihajót állított szolgálatba. Kína 2017-ben össznemzeti célként kitűzte, hogy első osztályú globális katonai hatalommá váljon, ennek érdekében Oroszországgal közösen kezdett bele stratégiai korai előrejelző rakétarendszer kiépítésébe.

A NATO külügyminiszterei 2019 november 20-án ezért úgy döntöttek, hogy a szervezet hivatalosan is megkezdi a kínai katonaság megfigyelését.

Súlyos kémkedési ügyek is kerülnek nyilvánosságra. Ausztráliában egy férfi vallomást tett a belbiztonsági ügynökségnek, hogy Kína egymillió dollárt fizetett egy kínai-ausztrál férfinak, hogy az szivárogjon be az ország parlamentjébe, a vallomást követően holtan találták egy szálloda szobájában "titokzatos" körülmények között.

A kínai titkosszolgálatok egyre nyíltabban kémkednek a nyugati menedzserek után is, üzleti és ipari titkokra, technológiák ellopására hajtva. Az étteremben valaki jegyzetel a szomszéd asztalnál, átkutatják a szállodai szobákat és az irodákat, a telefonokat lehallgatják, a számítógépekre kémprogramot telepítenek.

A kínai kormány többéves komplex ipari kémkedés során olyan technológiai információkhoz jutott, hogy megépíthesse a Comac C919 kereskedelmi célú utasszállító repülőgépét, ennek részeként kényszerített technológiaátadást, belsős anyagok ellopását, és kiberkémkedést is alkalmaztak.

A befolyásszerzés és véleményformálás GONGO-kon, vagyis álcivil szervezeteken keresztül is folyik. A Kínai Népköztársaság által támogatott Konfúciusz Intézetek hivatalosan olyan non-profit intézmények, amelyek a kínai nyelv és kultúra megismertetésével foglalkoznak a világ különböző országaiban, viszont ezek is pártirányítás alatt állnak, sok helyen közreműködnek a hivatalostól eltérő kínai vélemények feltárásában, üldözésében, befolyás-gyakorlásban. Nemrég a franciaországi intézet vezetőjét nyolc évre kitiltották az EU-ból kémkedésért.

A befolyásszerzés egy nagyságrenddel erősebb szintjét tapasztalhatjuk azokban a konkrét befolyási övezetekben, melyeket a pártállami vezetés gyakorlatilag gyarmatának tekint, ilyen Tibet, és Hongkong, és Tajvan. A kínai hatóságok az emberrablástól sem riadnak vissza, 2015-ben öt hongkongi könyvkiadói tisztségviselőt raboltak el, mert a hatalomra nézve kompromittáló dokumentumokat publikáltak. Tibetben az elnyomás elleni tüntetéseket többször vérbe fojtotta a karhatalom. Tajvanon a függetlenségpárti erők előretörésének ellensúlyozására katonai erő bevetését is tervezgeti a rezsim.

A legelképesztőbb kínai elnyomásról szóló hírek a Hszincsiang nevű, jelentős részt ujgurok lakta keleti tartományból szivárognak ki, amit Kína „sikeres terrorellenes harcnak” titulál, de a térség történetének vizsgálata jól megmutatja a kínai hódítás valódi arcát. A tartományt a Kínai birodalom a 18. században kebelezte be, azóta rövid időre függetlenedett, majd ismét leigázták. Az utóbbi évtizedekben egyre erősebbé vált a gazdasági-politikai befolyás, mivel Hszincsiang nagyon fontos geostratégiai helyen található, és fontos része Kína „Egy övezet, egy út” projektjének. Ennek keretében a kínai állam hatalmas iparfejlesztésbe és építési beruházásokba kezdett, rárepültek a térség jelentős olajkincsére is, ám a nacionalista attitűd miatt ezekből az ujgur őslakosságnak nagyon kis részesedést szántak. Kínai vállalkozások és multicégek települtek be, melyek elsősorban betelepített kínai vendégmunkásokat foglalkoztattak, a helyi munkaerőre pedig éhbérért kizsigerelhető alsóbbrendű polgárként tekintettek. Ez természetesen kiváltotta az ujgurok növekvő ellenállását, amire a kínai állam egyre brutálisabb elnyomással válaszolt. Az identitás és a kultúra megsemmisítésének legújabb állomásaként néhány hónap leforgása alatt ledózeroltak több száz ujgur temetőt.

Tehát folyamatosan erősödött egy vallási és etnikai kisebbség erőszakos asszimilációja és elnyomása, amit mára brutális rendőri fellépés, digitális diktatúra kiépítése, és a lakosság jelentős részének koncentrációs táborokba zárása kísér. Egymillió körüli ujgurt zártak magas fallal, szögesdróttal és őrtornyokkal körbevett börtönökbe, teljes körű megfigyelőrendszerrel, a felszerelések: automata fegyverek, többezer gumibot, elektrosokkoló, bilincs és paprikaspray. Bár Kína a táborokba önkéntes bevonulást emleget, de a résztvevőket erőszakkal elhurcolják, mindennapos agresszív agymosásnak, éheztetésnek, és fizikai erőszaknak vetik alá őket. Kis szobákban egyszerre húsz rabot zsúfolnak össze, akiket bilincsbe verve tartanak, fejüket kopaszra borotválják, és kamerákkal figyelik őket, körömletépkedésről, elektrosokkról, az őrök által elkövetett csoportos nemi erőszakról is érkezett beszámoló. A raboknak gyakran különböző tablettákat és injekciókat adnak be, amelyekről azt állítják, hogy az egészségük érdekében teszik, de inkább emberkísérletek alanyai lettek. A raboknak meg kell tagadniuk iszlám hitüket, a Kínai Kommunista Pártot méltató szövegeket kell magolniuk, és a pártot éltető énekeket kell énekelniük. A foglyokat szigorúan pontozzák mindenért: mandarin nyelvtudásuk fejlődésétől kezdve tisztálkodásukon át a vécéhasználatukig. Egy évnyi táborozás után a ponteredmény alapján eldől, hogy valaki távozhat végre, vagy még "fejlődnie" kell ideológiailag és magatartásból.  

Mi kell a táborokba kerüléshez? Csupán ennyi: Kína szerint radikalizmusnak számít a szakáll viselése, a rendszeres imádkozás, facebook és twitter használata, vagy olyan app használata, amelyet a kínai kormány nem tud ellenőrizni, külföldi hozzátartozókkal való kapcsolattartás, hiányos kínai nyelvtudás, és a kínai állam bírálata. Itt a „terror”ellenes harc a kommunista diktatúra szóhasználata, amelyet a nyugati államok lassan már szóvá se tesznek a gazdasági kapcsolatok és Kína politikai hatalma miatt, a kínai álláspont szerint a nyugati bírálatok álszentek, és az ország belügyeibe való beavatkozásnak minősülnek.

A kínai totális megfigyelő és ellenőrző rendszer sikere sok autoriter hajlamú vezető figyelmét felkeltette, és intenzív érdeklődést tanúsítanak az átvétel lehetőségei iránt. Szerbia nemcsak, hogy megbízta Huawei-t az 5G-s országos hálózat kiépítésével, hanem a kínai gyártó felszerelt Belgrád 800 pontján 1000 arcfelismerő kamerát a kínai „Biztonságos Város” projekt mintájára – amely a szerb ellenzék megfigyelésére is kiválóan alkalmas. A Kínának már 6,5 milliárd dollárral tartozó Ecuadorban, valamint Bolíviában, és Peruban is több százmillió dolláros kínai hitelből, kínai technológiával, a Huawei segítségével építik ki a megfigyelő-elnyomó rendszert, Zimbabwéban a diktátor a CloudWalk és Hikvision kínai cégeket bízta meg a teljhatalmát biztosító rendszer bevezetésével. 
Venezuelában a ZTE segítségével építették ki az „okos személyi kártya” rendszert, amivel már a választáson leadott szavazatot is követni lehet, szintén a ZTE-től származik Etiópiában az ellenzékiek lehallgatására használt telekommunikációs rendszer, és bebörtönöznek embereket csak azért, mert telefonon politikáról beszélgettek. Szóval Kína örömmel segít bármelyik elnyomó vezetőnek az internet korlátozásában és az ellenvélemények elnyomásában, miközben az ENSZ-ben is aktívan lobbizik annak érdekében, hogy az ő megoldásuk legyen új nemzetközi norma a weben.

Putyin azzal lepte meg népét, hogy sikeresen lekapcsolta az Orosz Föderációt az internetről, hogy teszteljék a saját, orosz hálózatuk, a RuNet független működését a globális online infrastruktúra nélkül. Ez egészen új lehetőségeket nyit meg a világ zsarnokai előtt, mostantól Oroszország Kínához hasonlóan kereshet azzal is pénzt, hogy eladja az autonóm intranet technológiáját az ez iránt érdeklődő kis diktátoroknak. Mostantól le lehet kötni az országot a világhálóról és kilőni a polgárok közötti kommunikációt anélkül, hogy megbénulna a teljes gazdaság és közigazgatás is.

A másik, amit már átvettek Kínától, az átnevelő táborok. Az állam szerint bűncselekményt elkövetett, illetve bűnözésre hajlamos (vagy inkább csak a rendszer ellenségeinek tekintett) fiatalokat hazafias-katonai átnevelő táborokba zárják.  Az információs hadviselés részeként a oroszországi iskolák internetes hálózatát már ellátták azokkal a szoftverekkel, amelyek elérhetetlenné teszik a tiltott oldalakat. Ezek között nem csak erőszakra felhívó tartalmakat megosztó oldalak vannak, hanem ellenzéki politikusok és civil szervezetek oldalai is. 

A nagyhatalmi gőg

A kínai pártállami vezetés által képviselt központi propaganda és nézetrendszer a kínai birodalmat önálló entitásként kezeli, és egyre több kínai polgár tekinti saját személyiségét ennek az entitásnak a részeként, és alárendeltjeként. A gazdasági és politikai függésbe, elnyomásba kényszeritett Tibetet, Nepált és Hongkongot is a nagyszerű kínai birodalom részének tekintik, a diktátor elit hallani se akar önállósodásról vagy autonómiáról, a lázadókat elhallgattatják, a nemzetközi kritikákat pedig – más autoriter rendszerekhez hasonlóan - idegen hatalmak beavatkozási kísérleteként értékelik egy szuverén ország belügyeibe. Miután a hongkongi diáktüntetések a kínabarát vezetés ellen elfajultak, a karhatalom éles lőszert is bevetett a tüntetők ellen, a propaganda mocskolja őket, és árulónak, külföldről pénzelt felforgatóknak bélyegzi őket, a kínai hadsereg pedig bevetésre készen várakozott a határnál, és csak parancsra vártak hogy leverjék, mint anno a Tienanmen-téri lázadást.

Kína piacra dobott egy játékot “Mindenki üsse az árulókat” néven, melyben demokráciapárti tüntetőket és ismert aktivista arcokat kell verni. A propagandajáték egy vastagon szedett felirattal indul: „Hongkong Kína része, és ebbe külső hatalmak nem tudnak beleavatkozni.”

A külső hatalmak jelentős része bizony nem akar beavatkozni, sőt inkább azt demonstrálják a kínai vezetés felé, hogy egyetértenek az elnyomással (igazából ők is azt tennék ha tehetnék), például a kínai miniszterelnök budapesti látogatása alatt letartóztatták a tibeti zászlót felmutatni akaró tüntetőket, a magyarországi tibetieket pedig pont aznapra rendelték be a bevándorlási hivatalba.

Aztán vannak a kínai vezetés elnyomó politikáját illető bírálatok, de ezek akár államoktól, akár nemzetközi szervezetektől, cégektől, újságoktól, vagy magánszemélyektől érkeznek, mindig sértődést és ellenlépéseket vonnak maguk után. Bekéretik a nagykövetet, büntetőintézkedéseket hoznak, bocsánatkérésre szólítanak fel (bocsánatkérés Kínától, mint entitástól!), és az elvtelen beszari országvezetők a legtöbb esetben alá is rendelnek mindent az üzleti érdekeiknek.

Az emberiség erkölcsi züllöttségét tökéletesen jellemzi, hogy nem szólal fel hivatalosan egyik ország sem a kínai diktatúra ellen, az erkölcsöt és igazságot felülírják az üzleti érdekek. (Persze nem az átlagemberek üzleti érdekeiről van szó, hanem a politikai-gazdasági szereplőéké, főleg ha a kínai vezetés már korrumpálta őket)

A pártállami elit nagyon önérzetes ha a bűneivel szembesítik, de ezt az önérzetet kivetítik a népességre, és meg is követelik tőlük az azonosulást. Nézzük meg ezt a jelenséget kicsit részletesebben.

A Houston Rockets kosárlabdacsapat főnöke a Hongkongi függetlenségi tüntetéseket támogató kijelentést merészelt tenni, erre a kínai állami tévé, a CCTV büntetésből nem adta le az NBA meccseit élőben, pedig exkluzív jogai vannak a bajnokságra, így anyagi szankcióval sújtotta a csapatot a játékos megleckéztetésére.

Özil, németországi török származású focista közösségi oldalán felszólalt az ujgurok táborba zárása és kínzása miatt. Mi a reakció? A focista klubja elhatárolódott a kijelentéstől (pártolják az elnyomást és a diktatúrát, vagy ilyen beszariak?), a CCTV ezt követően nem volt hajlandó leadni az Arsenal–ManCity-meccset.

A kínai futballszövetség is jelezte, hogy elfogadhatatlan számára Özil nyilatkozata, és kínai szurkolókat is megsértett vele. Nos volt is felháborodás, egyes kínai Arsenal-drukkerek a kijelentés miatt Özil mezt égettek.  

De miért is kellene a szurkolóknak megsértődni? Miért égetnek Özil mezt? Talán ők tartják börtönben az ujgurokat személyesen? Ők börtönözik be az újságírókat, és ők kínozzák az ellenfeleiket? Miért is kellene egy kínai polgárnak automatikusan ősközösségi falkalényként viselkedni, azonosulni az elnyomó (de számukra kifogástalan és nagyszerű) állammal, sértődöttség-közösséget alkotni vele? A hatalmi retorika számunkra is ismerős lehet, „aki a kormányt támadja, az Magyarországot támadja, a magyar embereket támadja!”, sokan vannak akik ezt a nézetet képesek magukévá tenni. De hogy lehet egyenlőségjelet tenni egy szűk elit és egy ország közé, egy szűk elit és egy mesterségesen meghúzott földrajzi határok között élő népesség közé?

Amikor Burján Csaba olimpiai bajnok gyorskorcsolyázó az Instagramon Kínát bíráló kijelentést tett, a csapat kínai vezetőedzője benyújtotta a lemondását, a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség fegyelmi eljárást indított, és szükségét érezte, hogy bocsánatot kérjen a válogatott kínai vezetőedzőjétől, a kínai emberektől, a Kínai Korcsolyázó Szövetségtől, illetve a téli sportok szövetségeit tömörítő Winter Sport Administration China szervezettől is.

A függőség anatómiája; etológiai és kulturális szelekciós hatások

Az ember biológiai lény, a képességeit, hajlamait nagy mértékben meghatározzák a veleszületett jellemzők, melyet több millió év környezeti és társadalmi hatásai formáltak, egyes kutatók szerint akár 99%-ban is az öröklött jellemzők határozzák meg a viselkedést. Ha megnézzük az emberi faj ismert történelmét, vagy akár csak a kínai nép történelmét, volt egyáltalán olyan időszak, amikor a nép szabadságban élhetett, amikor voltak emberi jogai, amikor szabadon véleményt formálhatott? A kis létszámú ősközösségi társadalmak felbomlása után kialakult társadalmi megastruktúrák - császárságok, kasztrendszer, rabszolgatartó társadalmak, feudális berendezkedés, stb, - csupa olyan szisztémák, ahol az átlagegyén szűk szabadságfokkal rendelkezik, és ki van szolgáltatva egy uralkodó kaszt kényére kedvére, és egy általuk fenntartott társadalmi rend és szigorú szabályrendszer köti gúzsba. Az irányító elit, vagy az egyszemélyes uralkodó bírálata egyik ilyen rendszerben se volt megengedett, sőt, a felségsértés általában a legkegyetlenebb módon megtorolt bűnök közé tartozott, nyilvánvaló elrettentésül. A teljhatalmú vezető uralmának és annak fennhatóságának biztosítéka, hogy azt a nép ne kérdőjelezhesse meg. Nyilván a mindenkori uralkodók a zsarnokságnak periodikusan eljutottak olyan fokára, amely a nép számára már olyan szinten vált elviselhetetlenné, hogy felkeléshez vezetett. Ezeket általában sikerült vérbe fojtani, de ha el is söpörte a népharag az uralkodót, rövidesen a hatalomra került új vezető is visszatért az autokratikus hatalomgyakorláshoz. Vajon mondhatjuk-e azt, hogy az emberiségben genetikailag kódolva van a hódoltatás és behódolás?

A történelmi társadalmak legtöbbször hierarchikusak, és az egyén az elnyomó vagy az elnyomott szerep melyikében (gyakran mindkettőben) helyezkedik el a társadalmi struktúra függvényében, és a hatalmi játszmák során átkerülhet egyik szerepből a másikba akár anélkül, hogy ennek a folyamatnak racionális tudtában lenne. Az elnyomott, behódoló szerep egyik, pszichológiában is definiált következménye a Stockholm-szindróma, az emberi psziché megteremtette a lehetőséget az elnyomó zsarnok iránti vonzódásra a túlélés érdekében. A hatalomtól való függőségnek és behódolásnak a genetikai hátterére egyre több kutatási eredmény utal. Például az SLC6A4 gén egy olyan fehérjét kódol, amely a szerotonin ingerületátvivő anyagnak a szinaptikus résből a küldő idegsejtekbe való visszavételéért felelős. Az emberi populációban ez a gén két fő allélikus formában van jelen. A különbség a gén kifejeződését szabályozó elem (promóter) hosszában található. Kimutatták, hogy a rövidebb promóter verzióval rendelkezők aggodalmaskodóbbak és idegengyűlölőbbek, mint a hosszabb promóterrel rendelkezők. Ezáltal könnyebben befolyásolhatóak olyan propagandával, ami veszélyes idegenekkel szembeni félelemkeltéssel operál. Az olyan népek, ahol régóta diktatúrák uralkodnak, egyre magasabb arányban tartalmazzák a rövid promóteres verziót.

A behódolásra és szolgálatra hajlamosító genetikai variációk elterjedését gyakorlatilag évezredek óta a mindenkori uralkodói réteg által kifejtett mesterséges szelekció irányítja: a lázadókat mindig elnyomták és üldözték, a behódolóknak pedig jobb szaporodási lehetőségeket biztosítottak. 

Nézzük meg tehát a nagyhatalmi berendezkedést, a függőségi-alárendeltségi viszonyokat, és a hatalmi kommunikációt egészében. Mi kell ahhoz, hogy valaki áruló legyen? Aki nem fogadja el a diktátor elit hatalmát, és nem fogadja el az elnyomást, az emberi jogok gátlástalan megsértését, az a hatalom ellensége - így nyilván ellene életbe lép a kommunikációs megbélyegzés: áruló! Emellett életbe lép a szankcionáló hatalmi gépezet, hatósági vegzálás, kínzás, bebörtönzés, meggyilkolás, átnevelő táborok.

Az „árulók” valójában mit árulnak el? A nemzeti egységet, a hierarchia és az uralkodói teljhatalom jogosságát, a feltétlen engedelmesség kötelességét, az erkölcs(telenség)i azonosulás kötelességét. Ami ellen lázadnak, az a modern kori rabszolgaság. A kínai államgépezet funkcionálisan egy gigantikus méretben megvalósult, modernizált ősközösségi falka. Hogy a propaganda és az elnyomó hatalmi struktúra ilyen működőképes lehet, az az ősközösségi törzsekben év-százezrek alatt kialakult csoportösztön következménye. A teljes lojalitás a saját csoport felé, a hatékony együttműködés, és az ellenséges magatartás az idegenek felé, ez biztosította a szűkös erőforrásokért rivalizáló ősközösségi törzsek túlélését, ebben a rendszerben ellenségnek számítottak azok is, akik vitatták a közös mítoszt, célokat és módszereket, akik ezáltal veszélyeztették a csoport/törzs/falka egységét.

A falkalény magatartás általános jellemzői következőképpen foglalhatók össze:

• a csoport szolgálata, önfeláldozás, a csoportidentitás megelőzheti fontosságban az egyéni identitást
• hit a csoport közös mítoszában
• hit a csoport nagyszerűségében és felsőbbrendűségében (nemzeti öntudat és összetartozáshit, ősi eredetmítoszok)
• törekvés a csoport egységének és rendjének megőrzésére
• a vezetők kritika nélküli tisztelete, a vezetők hatalmának és korlátlan rendelkezési jogának elfogadása (személyi kultusz)
• a falka erkölcsi fölényének elfogadása, a kínzások, emberijog-sértések, és az elnyomás legitimációt kapnak csoportérdekekre és a biztonságra hivatkozva.

A Foreign Correspondent dokumentumfilmjében megszólal Fan Dandan marketing szakember, és férje Zhang Xiaojing köztisztviselő, a párt hűséges kádere.

 "Szükségünk van a társadalmi pontrendszerre. A kínai nemzet reméli, hogy tudunk egymásnak segíteni, szeretjük egymást, és segítünk mindenkinek, hogy jól éljen. Ahogy Hszi elnök mondta, gazdagok, demokratikusak, kulturálisak, és gyönyörűek leszünk. Ez Hszi reménye az ország jövőjére nézve. Ebben reménykedik az egész kínai nemzet is.”

A rendszer szolgáinak általános nézetrendszere: a társadalmi kreditrendszert az elnyomó gépezet céljaival, módszereivel, és erkölcsével zsigeri szinten azonosulva a lehető legigazságosabb rendszernek tartják, és aki alacsony pontszámaival szankciókra számíthat, az minden esetben megérdemelten kap büntetést, mert aki a hatalom szerint rossz, az bizony kétségkívül rossz. A Párt hirdeti a nemzet dicsőségét és felsőbbrendűségét, a vezetők nagyszerűségét, az emberi tudatot befolyásoló csoportösztön segíti az azonosulást a csoport értékrendjével, legyenek azok az értékek bármilyen kegyetlenek és eltorzultak.

Ha a média teljes mértékben irányított, egy széles réteget sikerül tökéletes tudatlanságban és illúzióban tartani. Azon keveseket, akik átlátnak a propaganda falán, és tennének ellene, elintézi a tökélyre fejlesztett elnyomó gépezet. Sokan vannak akik félnek, és kényszerből igazodnak. A szociálpszichológia a pluralisztikus ignorancia kifejezést használja erre, hogy a többség elutasít egy adott társadalmi normát, de mégis betartja, mert nem tudja magáról hogy ő a többség (és nem tud megszerveződni sem, erre szolgál az elrettentés, és az információáramlás kontrollja).

A rendszer közvetlen szolgáit viszont tekinthetjük gyakorlatilag tökéletesen agymosott biorobotoknak. Venlou városban a krematórium építése ellen tüntetők külön kiemelték az őket verő rendőrök különös kegyetlenségét és brutalitását, „a rendőrök olyanok, mint a veszett kutyák, mindenkit megvernek, akit csak látnak.”

Vadak és kegyetlenek, ezt várja tőlük a hatalom, de kiélhetik belső mozgatórugóikat is. A brutalitást magyarázza, hogy a tüntetők a személyes ellenségeikké váltak azáltal, hogy veszélyeztetik a kínai birodalom egységét. Pontosan ugyanaz a mechanizmus az iszlamista öngyilkos merénylőknél, akik a vallási szektájuk parancsára egy „felsőbb hatalom érdekét képviselve” gyilkolnak, és nekik is meggyőződésük, hogy jót cselekszenek. Az ávósok is miközben begyűjtötték, megkínozták, megölték a kommunista pártállami diktatúra által ellenségnek kikiáltott egyéneket, a rendszer érdekében tették, parancsra és meggyőződésből. A falkalény ösztönből szolgálja a falkát, azonosul annak céljaival és értékrendjével.

Az oroszországi átnevelő táborokkal kapcsolatban felmerül a kérdés, akárcsak az ujgur átnevelő táborok esetében, miért pont „hazafias” átnevelő táborokról van szó? Milyen hatása van a pártvezetést dicsőítő dalok éneklésének? Mi köze a hazafiságnak és a nemzeti érzelmeknek az információk központosításához, az elégedetlenek elnyomásához és elhallgattatásához? A hazafias agymosásnak mindenhol egy célja van: az ősközösségi csoportösztön aktiválása, a célzott propaganda a csoporthoz tartozás nagyszerűségét, és a falkavezér személyi kultuszának erősítését szolgálja, és mellékesen a józan gondolkodásra való képesség leépítését. Az autoriter rendszerek ismerik a „néplelket”, pontosan tudják hogy ez a mechanizmus működik, a csoportidentitást és csoportlojalitást erősebbé lehet tenni a szabadságvágynál.

 (fontos megjegyezni, hogy itt nem a valódi hazafiságról van szó, nem a patrióta hozzáállásról, amikor az ember felelősséget és szeretetet érez a nép iránt amelyhez tartozónak érzi magát, és valóban segíti őket, hanem a hazafiságnak hazudott, elnyomást szolgáló szolga-mentalitásról)

A diktatúrák abban érdekközösséget alkotnak, hogy létük egymást erősíti, ha egy nagy diktatúra elbukna, az a többire nézve is fenyegető lenne. Így a kínai vezetés az orosz propagandára is mindig számíthat, a Sputnik News szerint a hongkongi tüntetéseken ukrán nácik tűntek fel, a tiltakozásokat a CIA irányítja, ezeket a híreket a szintén a kommunikációs rendszer részét képező blogok és véleményvezérek már úgy továbbítják, mint egyértelmű bizonyítékokat, hogy az egész tüntetés külföldről pénzelt felforgatás a legitim kínai hatalom ellen. Ugyanez a kommunikáció az összes hasonló helyzetre, a világban bárhol robban ki tüntetés az elnyomó hatalmak ellen, bármely közel-keleti vagy dél-amerikai államban, a propaganda értelmezésében mindegyik Soros által pénzelt felforgatás, az Új Világrend bevezetésének lépéseként. A csoportösztön diadalát hirdetik, ahol a hatalomnak mindig igaza van, az elégedetlenkedő lázadók és felforgatók céljai sosem lehetnek jogosak, ők agymosottak, vagy idegen hatalmak által fizetett felforgatók, akik mögött a közös nagy ellenség, az USA-Izrael háttérhatalom áll. Ezt a nézetrendszert szinte teljes egészében átvették azok a rendszerkritikus-konteós csoportok és véleményformálók (Zeitgeist Hungary, Világhelyzete, Világlátó) melyek egy évtizede még az elnyomó rendszerek ellen küzdöttek, mára egy jól célzott propaganda hatására pont ők váltak a diktatúrák legnagyobb csatlósaivá, és közreműködnek a civil ellenállás utolsó bástyáinak megsemmisítésében.

A kínai pártvezetés álláspontja ez ügyben egyre egyértelműbb: ők az urak! Kezükben egy hatalmas gazdasági, katonai és digitális hatalom, mindenki köteles engedelmeskedni, mindenki köteles a terveiket szolgálni, minden jog az övék, aki kritizál azt likvidálják, megtörik, átnevelik. Szerintük egy dologhoz van jogod: mindent eltűrni, és szolgálni, a kívülállóknak pedig mindezt tudomásul venni.

Bár a legfrissebb elemzések a kínai gazdaság erős sérülékenységét mutatják a GDP bővülés lassulása, és a vállalati szektor hatalmas (titkolt) adósságállománya miatt, az orwelli elnyomó rendszer további mélyülését, és exportját ez nem igazán befolyásolja, a cenzúra, a megfigyelés és az elhallgattatás rendszere folyamatosan terjed a világban, lassan átszövi egyre többek életét.

Ideje belátnunk, hogy mi ennek a valódi tétje, mekkora veszélyt jelent az emberiség jövőjére nézve. Át kell gondolnunk, hogy milyen jövőt akar az emberiség, a homo sapiens valóban gondolkodó emberré akar-e fejlődni az ősközösségi ösztönlény szintről, vagy a rabszolgalét lesz a jövője? Mit akarunk tenni az elnyomó rendszerek terjedése ellen, egyéni és közösségi szinten?