A Fidesz csoportszelekcióra építő politikai programja
2016. szeptember 21. írta: KayD

A Fidesz csoportszelekcióra építő politikai programja

Nézzük meg, milyen módon jelennek meg a csoportszelekció mechanizmusainak aktiválására irányuló módszerek a hazai politikában, a kormány módszerei között.

A Fidesz retorikája már nagyon régóta célzottan a csoportösztön a felszítására épít, egyrészt egy új, nemzeti  csoportidentitás felépítése, másrészt folyamatos ellenségképek gyártása, a társadalom egyes csoportjainak összeugrasztása révén.

Ez már az 1998-as választási kampány során elkezdődött, amikor a MIÉP gyengülésével támadt politikai űrt betöltve átvették annak nacionalista retorikáját, és a 2002-es választásoknál fokozták tovább, amikor kisajátították maguknak a magyar zászlót és a nemzeti öntudatot (aki magyar az ránk szavaz, „a haza nem lehet ellenzékben”). A kokárda folyamatos viselésével demonstrálták a csoportidentitásukat, a szocialistákra elkezdték a hazaáruló és magyarellenes jelszavakat használni, ez volt talán az első, kifejezetten a csoportszelekcióra építő akció. Az igazi tömegmanipuláció a Habony Árpád és Arthur Finkelstein nevével fémjelezhető korszakhoz kötődik. 

Ez a két gátlástalan pszichopata, a nyugdíjasok hasbarúgásáról elhíresült kokainfüggő Habony, és a zsidó származású, melegházasságban két gyereket nevelő Finkelstein, - amit csak azért jegyzek meg, mert számára abszolút nem probléma, hogy pl. a zsidók és a melegek elleni propagandát javasoljon a megbízóinak -, vette kézbe a Fidesz kommunikációját.

Az általuk meghirdetett illiberális átalakítás egy, már több országban sikerrel alkalmazott stratégia (Oroszország, Törökország) átvétele, alapvetően a csoportösztönre, és a történelem során eddigi legsikeresebb tudatmanipulációs technikák kombinálására alapul. Az alapja az ellenségképek gyártása, és az ellenük való folyamatos harc, ezt a sikeres stratégiát Finkelstein büszkén hirdeti.

 

1. a csoportidentitás és az ellenségkép erősítés paneljei

"Aki segíti a migránsokat, hazaáruló"

„Aki magyar, velünk van!”

„Aki a kormányt támadja, magyarellenes és hazaáruló!”

"Aki Orbán Viktort támadja, Magyarországot támadja"

Ha a kormány tevékenységét bármiféle bírálat éri külföldről: „megtámadták Magyarországot!”

Nem a kormányt, Magyarországot! A csoportidentitás célpontját úgy határozza meg, hogy a nemzet a Fidesszel egyenlő, és a nemzet fogalmából kirekeszt mindenkit, aki nincs benne ebben a csoportban. Ezek a panelek egyre gyakrabban megjelennek a mindennapi ügyekben is;

Aki nem támogatja a holland-román vegyes tulajdonban lévő Igazi Csíki sört, az hazaáruló!

Akinek nem tetszik, hogy egy nyíltan rasszista, minden másként gondolkodót állatnak és féregnek minősítő fideszes bértollnok lovagkeresztet kap, az hazaáruló! Aki visszaadja a lovagkeresztjét, az mind mocskos libsi, és alapból meg sem érdemelte a keresztet!

2. A kommunikáció monopolizálása

Elérték, hogy sokak számára kizárólagos információforrássá vált a központi agytröszt által írt kormánypropaganda, törvénnyel kötelezik a műsorszolgáltatókat a propagandaadók első műsorhelyekre sorolására, így főleg a falun élők, nyugdíjasok többsége számára kizárólag a kormány álláspontja jut el. Az utóbbi években kormánypárti médiatúlsúlyt alakítottak ki, élén az évi több mint 80 milliárdból működtetett közmédiával, a fidesz anyagi támogatásával működő pestisrácok, 888, magyar idők, magyar hírlap, ripost, faktor.hu segítségével. Megszüntették a Class Fm-et, helyére Vajna-féle kormánypárti rádió jött, elérték a Népszabadság megszüntetését, megszerezték a TV2-t, az origo.hu-t, az összes regionális napilapot, a rádiók többségét, de a maradékot is folyamatosan támadják, régóta megy a huzavona az Index megszerzése körül, és az RTL Klub különadókkal való ellehetetlenítése ügyében. A médiában minden ellenzéki formációt egy célzott lejárató, ellehetetlenítő propaganda támadja közpénzből, az összes kormánykritikus civil és politikai véleményformálót személyre szabott karaktergyilkosságnak vetnek alá. Egyre több újságírót megfélemlítenek, ha a kormány számára kínos ügyeket feszegetnének kirúgatják vagy lemondatják őket, vagy hatósági erővel megakadályozzák a kínos kérdések feltevését.

3. a felelősség elhárítása és az etnicista kártya

A stratégia részeként építenek egy csoportösztönhöz kapcsolódó alapvető emberi tulajdonságra, hogy nagyon kevesek képesek az önkritikára és felelősségvállalásra, és választott csoportjuk kritikáját sem képesek elviselni. A csoport vezetőinek konkrét döntéseit, hibáit, tévedéseit érő kritikákat hajlamosak a csoport egésze elleni támadásként érzékelni. Erre alapulnak azok a programok, melyek a nemzet történelmi felelősségei alól keresnek kibúvót, pl. a sok indulatot kavart felszabadulási emlékmű építésének esete, vagy a Veritas történelemkutató intézet „egyedi” történelemszemlélete, háborús bűnösök rehabilitálása, mítoszgyártás. Nagyon népszerű tud lenni az a nézet, hogy mi nem vagyunk felelősek semmiért, csak ellenségeink bűntudatot akarnak kelteni bennünk mindenért, hogy aztán uralkodhassanak rajtunk. Miközben hangulatkeltés folyik a külföldi multik, és az EU ellen, egyre népszerűbb az „ami magyar az csak jó lehet” facebook csoport, és a hasonló etnicista hangvételű oldalak.

 

E helyütt hangsúlyoznom kell, nem a csoportszelekció létezése az alapvető probléma, hanem a gyakorlati megnyilvánulásainak erkölcsi vetületei, és a csoportösztönnel, mint tömegmanipulációs mechanizmussal való célzott visszaélés.

Tegyük fel a kérdést: mit várhatnánk el egy valódi nemzeti kormánytól?

Nem azt, hogy képviselje a nemzet érdekeit, a nemzet minden tagjának az érdekeit, a külső gazdasági-politikai érdekekkel szemben?

Ha ez lenne a cél és a mozgatórugó, úgy teljesen elfogadható, és támogatható lenne. A nacionalizmus, a sovinizmus, és a patriotizmus jelensége nagyon nemes, hazafias cselekedeteket generálhatna, ha a magukat nacionalistának, patriótának beállító kormánypolitikusok a közjó érdekében alkotnának törvényeket, biztosítanák legjobb tudásuk szerint a nemzet minden tagjának az életfeltételek javítását, az egészségügyi ellátás, az oktatás, az infrastruktúra fejlesztését, a tisztább, élhetőbb környezet megvalósítását, stb. Ezekből vajon mennyi valósul meg?

Semmi más, mint hogy számukra kizárólag a felső tízezerből kikerülő szűk csoport (ennek is természetesen csak feléjük feltétlen lojális része) jelenti a nemzetet, alapvetésnek tekinthető Lázár János híres kijelentése „Akinek nincs semmije, az annyit is ér.” Nézzük a bizonyítékokat:

4. A belső ellenségek, etnikai, gazdasági, és kulturális törésvonalak felerősítése

A legkiszolgáltatottabbak elnyomására épülő hatalomépítést nem csak a külső ellenségek ellen alkalmazzák, a csoportösztön alapú hergelés megjelenik a csoporton belül is, kihasználva a társadalmon belül minden olyan törésvonalat, amellyel a tömeget társadalmi csoportok, kisebbségek ellen lehet hergelni.

  • A tűzoltók, katonák, rendőrök korkedvezményes nyugdíjának eltörlését egy olyan propaganda kísérte, amelyben kellően felhergelték a lakosságot a korán nyugdíjba ment, adófizetőkön élősködő, lábukat lógató lumpen katonák, rendőrök és tűzoltók ellen, így szegények még örülhettek, hogy ennyivel megúszták.
  • Bértollnokaik minden lehetőséget megragadva keltik a hangulatot a cigányok ellen, de emellett rendszerszintűvé vált a stratégia, hogy a romák felzárkóztatására, életkörülményeik javítására szánt milliárdokat szervezetten ellopják, pl. Farkas Flórián a „Híd a munka világába” projekt teljes összegét, viszont a kommunikációban ezt is a cigányság ellen fordítják, hogy lám mennyi pénzt fektetünk a felzárkóztatásba, még sincs eredménye, mert ezek nem akarnak dolgozni, beilleszkedni, stb. Bogár László, a Fidesz egyik fő-ideológusa nyíltan ki is mondta a célt, ,,A magyar népességnek legalább a harmadát végképp elveszítettük, mert már nem rendelkeznek azokkal a képességekkel, tulajdonságokkal, melyek segítségével beilleszkedhetnének egy normálisan működő társadalomba. Orbán Viktor látja ezt a csapdát, csak nem beszélhet őszintén a valóságról. Nem derülhet ki, hogy ezeket az embereket igenis ott kell hagyni az út szélén, mert ha nem így teszünk, akkor a többiek soha nem fognak célba érni."
  • Gyűlöletet keltenek a melegek ellen, egy genetikailag meghatározott tulajdonságot tanult és „divatos” magatartásnak, a „liberális fertő” következményének minősíteni ugyan tudományellenes, de tökéletesen beleillik a propaganda irányába.
  • gyűlöletet keltenek a drogfüggők ellen, a drogproblémát a nemzetközi trendekkel teljesen ellentétesen kezelik, a drogsegély-programokat ellehetetlenítik, a segítségre szoruló, zömében a társadalom peremén élő emberek problémáit bűnözésként kezelik, a szélsőjobbos kommentelők mára oda jutottak a propaganda hatására, hogy megölnének minden drogfogyasztót.

A hazai politikában terjedő aljas gondolkodás terjedését jól példázza az egészségügy tudatos lerombolása, régi sejtésemet erősítette meg ez a névtelen forrásra hivatkozó cikk,

akinek ez balliberális összeesküvés-elméletnek tűnik, vagy demagóg egyszerűsítésnek, álljon itt konkrétabb példa is, a végső stádiumú rákos betegek gyógyszereire az OEP támogatások súlyos lecsökkentése, az egyedi méltányossági támogatási kérvények bürokratikus ellehetetlenítése.

Emellett durván megemelték a házi segítségnyújtásra való jogosultság rászorultsági küszöbét.

Egyértelmű az irány, aki túl sokba kerül a rendszernek, annak az élethez való joga megszűnik. Ha a nyugdíjasok betegségeinek kezelésére minél kevesebbet költ az állam, annál hamarabb meghalnak, ezzel egyszerre csökkenthetők az állam egészségügyi és nyugdíjcélú kiadásai.

Emellett az új közellenség a liberálisok, és általánosságban a liberalizmus eszméje, elterjedt a teljes képzavart mutató „libsibolsi” címkézés.

Érdekes 5 éve még semmi baja nem volt a jobboldalnak a liberalizmussal, de gyakorlatilag a migrációs válságot kihasználva 1 év alatt sikerült szitokszóvá tenniük, egyébként a kormány számára nagyon praktikus okból, a liberális demokráciák olyan értékeit akarják a szavazóik szemében degradálni, mint a közbeszerzések átláthatósága, a politikusok elszámoltathatósága, a civil szféra kontrollja a hatalom felett. Csupa olyan dolog, ami akadályozza az egyre féktelenebb korrupciót, és a haveri oligarchia felpumpálását.

 5. A külső ellenségek

Általános diagnózisként elmondható, az növekvő korrupcióból és a klientúraépítő politikából fakadó versenyképesség-csökkenést, és az ebből adódó lakossági életszínvonal csökkenést, növekvő kilátástalanságot úgy tudja a kormány saját javára fordítani, hogy az összes problémát külső támadások eredményeként állítja be, és ezzel ahelyett hogy a kormányzás hibái a szavazóbázis előtt nyilvánvalóvá válnának, inkább a csoportösszefogás erősödik, és hatalmát még jobban megszilárdítja.

Ahogy a történelmi példákból is látható, a háborús fenyegetettség látszatának fenntartása hatékony mód a követők radikalizálására, akik az erősödő csoportlojalitás révén megadják a támogatást bármekkora aljassághoz. A stratégia részeként külső ellenségeket jelölnek ki, akiket gyűlölni lehet, és ezeket dezinformációs propaganda segítségével démonizálják. Ehhez a kormány központilag gyárt összeesküvés-elméleteket, melyeket gyakran szerepeltetett, hitelesnek beállított figurák, „szakértők” szájába adnak.

(pl. Földi László „titkosszolgálati szakértő” a netadó ellenes tüntetésről nyilatkozta az M1-en, hogy ez a CIA által szervezett és finanszírozott akció volt a kormány megdöntésére)

Egy ideje a legmocskosabb, legaljasabb eszköztől, a dehumanizálástól sem riadnak vissza (a migránsok nem is emberek, hanem paraziták, aljas férgek, vadállatok). Gyakorlatilag a legkiszolgáltatottabb emberek eltaposására, az ellenük való végletes hergelésre épül a hatalom, és ennek következménye a társadalom erre fogékony részének az egymással háborúzó ősi törzsi csoportokra jellemző erkölcsi színvonalra süllyedése.

Az ország szuverenitását és gazdaságát fenyegető erőkként megnevezik a globális háttérhatalmat, ennek részeként az EU-t, mely gazdaságilag kizsákmányol és ránk akarja kényszeríteni az akaratát, és újabban az ún. „soft powert”, ami valójában a civil társadalom érdekérvényesítő önszerveződési formáit jelenti (egyesületek, alapítványok, mozgalmak, oknyomozó újságíró-szervezetek). A nemzet létét fenyegető ellenségképekre sablonokat alkotnak, liberálisok, kommunisták, nihilisták, az örök mumus a minden mögött ott álló Soros György, ha az ellenségkép degradálódik, jöhet az újabb.

Eközben folyik az ügyészség, alkotmánybíróság, a teljes közigazgatás feltöltése saját emberekkel, törvényesített korrupció, haveri kör és oligarchák teljes hatalomátvétele minden területen. Polt Péter főügyész segítségével az összes fideszes képviselő elleni eljárást leállítják, legyen akár leleplező hangfelvétel, írásos bizonyítékok, korrupciót megállapító belső vizsgálat, mindent elintéznek, a helyzet lassan már a balkáni állapotokat is túlhaladja. A szervezett alvilági bűnhálózatot üzemeltető Vizovitzky persze kijöhetett házi őrizetbe, miután "szavahihető" tanúvallomásával kimosta Rogánt Portik mutyivádja alól. Az 1000 milliárdos áfacsalást elsumákolták, ráadásul a feljelentőt vegzálják, elintézik hogy sehol se kapjon munkát, de még a számukra kényes információkat birtokló emberek likvidálásától sem riadnak vissza (Questor ügyész, Welsz Tamás, Welt 2000 tulaja, stb.), ez bizony kimeríti a maffiakormány, vagy akár a háttérhatalom definícióját. Persze az igazi vicc, hogy valójában semmiféle nemzetközi háttérhatalommal való szembenállás nincs, nemzeti érdekek képviselése és a külföldi multik visszaszorítása csak propaganda. Míg Orbán 2008-ban még arról beszélt, hogy

„nem lehet az oroszokkal olyan megállapodást kötni, olyan szerződést aláírni, amelyet tíz évre titkosítanak, hogy mi ne tudhassuk meg, hogy pontosan honnan, kik, hogyan befolyásolják az életünket, és pontosan milyen gazdasági számítások alapján várhatjuk Magyarország felemelkedését vagy éppen meggyengülését”

az Orbán-kormány a legnagyobb titokban hozta össze a megállapodást az oroszokkal a paksi atomerőmű bővítéséről, amit aztán rohamtempóban fogadott el a parlament, a megállapodás részleteit titkosították. De miközben Orbán hagyta magát megkenni az oroszok által, ugyanezt megtette az amerikaiakkal is. Cserébe azért, hogy USA nem erőltette tovább a kitiltási botrány ügyét és a Bunge korrupciós vádjait, a Fidesz támogatását adta az amerikai óriásvállalatok érdekeit szolgáló TTIP ügyében. Nincsenek elvek, ahogyan erkölcs sincs, kizárólag a pénz és hatalom megszerzése, és megtartása számít.

 

Hogyan lehet, hogy ezt az erkölcstelen vezetést mégis ennyien támogatják?

A kormánypárti országgyűlési és önkormányzati képviselők, polgármesterek, befolyásos gazdasági szereplők szempontjából a vezetés két alternatívát nyújt: vagy feltétel nélkül támogatsz mindent amit teszünk, és jutalmul zsíros mutyikat, a családod számára hosszú távú biztos jövőt biztosítunk, vagy ha ellenünk fordulsz, nem elég hogy ezeket elveszíted, de kilövési engedély lesz rád, elintézzük hogy ne tudj érvényesülni és számíthatsz egy mocskoló médiahadjáratra is. Ez az olló a két alternatíva között folyamatosan nyílik, egyre több precedens van erre, üzenetként a lelkiismeretükkel viaskodó pártkatonáknak ott van pl. Ángyán József esete.

Az egész népesség szempontjából: Túlmenően azon, hogy a konzervatív morális pillérek (tekintély, lojalitás, tisztaság) dominánssá válása, és a liberális morális pillérek (bántalom-törődés, igazságosság-kölcsönösség) visszaszorulása játszódik le, előtérbe kerül a csoportösztönhöz kapcsolódó fontos jelenség, amit talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy vonzódás az erő dominanciájához, vagyis hogy az emberek szeretnek a nyertes oldalhoz tartozni. Ennek egy típusa jól megfigyelhető pl. az USA-ban, a világcsendőri szerep egy elég erős belső társadalmi támogatást tudhatott magáénak, a katonai erő és a lehetőségek büszkeséget, stabilitást, és mindenekelőtt hatalmat közvetítettek. Nagyon képes felhizlalni az egót, ha egy olyan országban élhetsz, mely bármelyik másik országot legyőzhet, és hirdeti erkölcsi felsőbbrendűségét a legyőzöttek felett. Büszkén hordják a nemzeti lobogót ruházatukon, támogatják az USA által indított háborúkat, tehát identitásukat alapvetően meghatározza a csoportjuk erősebb pozíciója más csoportokhoz viszonyítva. Mivel ez biztonságérzetet is közvetít, így erősíti a csoportidentitást (hasonlóan a közös fenyegetettség okozta sorsközösséghez) és cserébe az emberek hajlamosak sok mindent elnézni annak a hatalomnak, mely ezt a stabilitást biztosítja.

Általánosságban a hatalom iránti feltétlen lojalitás a túlélési esélyek szempontjából előnyös, biztonságot jelent, esetenként jutalmazást is, viszont a hatalom erkölcstelenségei, igazságtalanságai ellen erkölcsi alapon küzdeni veszélyes és küzdelmes dolog, és minél nagyobb fokú a diktatúra, annál negatívabb következményekkel lehet számolni, hátrányos megkülönböztetés, zaklatás és fizikai bántalmazás a hatóságok által, bebörtönzés, és akár kínzás, kivégzés. Ez az oka, hogy kevesen hajlandók és képesek kockára tenni a karrierjüket, biztonságukat, életüket a közösség érdekeiért, sokan csak tétlenül/tehetetlenül őrlődnek, látva a történéseket. A legkiegyensúlyozottabb lelkivilága a hatalom csatlósainak van, akiknek elég alacsony a szociális érzékenysége, és túl erős náluk a kognitív disszonancia ahhoz, hogy bevállalják azt a belső konfliktust, amely során belátják, hogy a meggyőződésük nem áll túl erős alapokon (és ezt a szembesülést azért sem vállalják be, mert nem akarják a lelki stabilitást bizonytalanságra és félelemre cserélni).

A növekvő korrupció, a kormányközeli oligarchák kirívó gazdagodása és hatalomépítése a kormány támogatóinak körében azért nem szül ellenérzéseket, mivel ez a csoport vezetőinek (alfák) pozícióját az ellenségekkel szemben megerősíti, ezáltal a csoport stabilitását is növeli. A békemenetesek ezért védik körömszakadtáig a nyilvánvalóan korrupt és tisztességtelen politikusokat és oligarchákat is, és a tényszerű, alátámasztott vádakat azért nyilvánítják lejáratási kísérletnek, libsi hazugságnak, mert számukra mindez a választott csoportjuk stabilitását, ezáltal belső biztonságérzetüket veszélyezteti. Ez alapvetően a csoportösztön győzelme az erkölcs felett.

Egyre zártabbá váló fórumok alakulnak ki alternatív valóságérzékeléssel, ahol senki sem meggyőzhető semmiről, objektív tények nem léteznek, mert minden tény az uralkodó narratíva szerint átalakul egy szubjektív szűrőn keresztül. Kezdenek teljesen eltűnni az ellenvélemények pl. a mandinerről is, úgy tűnik feladták a hiábavaló küzdelmet (ez persze a törzstagoknak pozitív megerősítés), hasonlóan a chemtrailes, alakváltó gyíkemberes,vagy lapos föld elméletét propagáló fórumokhoz.

Egy másik fontos jelenség a politikával szemben tapasztalható általános kiábrándultság, közöny és apátia, ami a kognitív disszonanciához kötődik. Nagyon sok embernél találkozom a következő hozzáállással: „én már szavaztam ezekre is, szavaztam azokra is, mindegyikben csalódtam, engem aztán nem fognak még egyszer az urnák elé ráncigálni”, „úgysem változik semmi, mindegyik ugyanolyan, az én szavazatom semmit sem jelent”. Arról van szó, hogy ha az egyén hoz egy döntést, és azt kénytelen később tévedésnek minősíteni, megjelenik egy nagyon kellemetlen érzés, hogy ezáltal csökken(het) az önbecsülése. Ezt ezután az EGO védelme érdekében igyekszik elkerülni, méghozzá úgy, hogy az ilyen döntési helyzeteket, ahol egyszer már megégette magát, elkerüli. Ha az utóbbi két évtizedben a kormányon egymást váltó mindkét oldallal kapcsolatban elszenvedte ezt a csalódást (magában a pártban, és saját döntésében is csalódott), ennek nagy eséllyel az a következménye, hogy végleg meginog a bizalma a parlamentális demokráciában, és apatikus, pártnélküli nemszavazóvá válik, sokan (egyfajta önvédelemből) teljesen ki is rekesztik magukat a politikából, a híreket sem olvassák. Ez pedig pont az a jelenség, amelyre a kormány épít, a demokrácia egyik alappillérének, a civil társadalom hatalom feletti kontroljának meggyengülése. Ezt fokozza a kormány a civil ellenállás maradékainak felőrlésével, hogy a propaganda minden civil megmozdulás mögé külső erőket, elsősorban Soros Györgyöt akarja láttatni, ezzel megakadályozni a társadalmi összefogás kiszélesedését, bármilyen nemes ügyről legyen szó.

De a Habony-agytröszt igazi kommunikációs „bravúrja”, a csoportösztön elveinek legnaturálisabb kihasználása a menekülthelyzet kezelése és kommunikációja, a ’megtámadtak bennünket’, és a ’meg akarják semmisíteni a kereszténységet’ narratívák elfogadtatásával.

„Nem szeretem Orbánt, de ebben mellette állok!”

„Minden magyar embernek ki kell állnia a kormány menekültpolitikája mellett!”

„A Miniszterelnök Úr a legnagyobb keresztény, Európa megmentője!”

„Az ellenzék elárasztana minket migránsokkal, nem engedhetjük hogy a hazaárulók hatalomra jussanak, minden körülmények között támogatnunk kell a miniszterelnök urat!”

A gyűlöletkeltés zömében tájékozatlanságra (álhírek) és a csoportösztön alapú xenofóbiára alapul, de a kiszolgáltatottságra épülő fenyegetés is megjelent a módszerek között, újabban a cigányokat segélymegvonással fenyegetik, ha nem mennek el szavazni a migránsok ellen.

Élesben működik a törzsi pszichológia, a falkavezér tud csak megvédeni a fenyegető ellenségtől, ezért feltétlen támogatni kell.

 

következő fejezet:

A szekták és a terrorizmus mozgatórugói

A bejegyzés trackback címe:

https://kayd.blog.hu/api/trackback/id/tr2311730513

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.